Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

2009.02.26

Csak én szenvedek?

Örülök, ha mosoly ég egy arcon,
De belefáradtam a játszmába,
Ha Tüzesen süt le a késő alkony
Találok reményt mindenki álmába.

Ha megnézem az elmúlt napot,
Mennyien boldogok, de én nem,
A sors rengeteg szerepet adott,
Csak én szenvedek? Kérdem ...

Más embereknek csillok a szemük,
Örömüknek jó arcot kell vágnom,
Nekem együtt kell nevetnem velük,
Közben szertefoszlik millió álmom.

Miközben boldogok az emberek,
Az én szívem darabokra szakad
Sírni mások előtt nem merek,
Pedig könnyeimből patak fakad.

 

Szomorú a szívem.. 


Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s ígymegmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

 

Amilkor Tudod..

 

Amikor tudod,hogy nem jön.de mégis várod.
Amikor tudod.hogy kár volt az egész.mégse bánod.
Amikor meglátod,s hevesebben dobog a szived.
Amikor érzed,hogy érte remeg a kezed.
Amikor várod,hogy újra eljöjjön a pillanat.
Amikor várod,hogy ismét oda adhasd neki magad.
Amikor várod,hangját és szavait.
Amikor naponta felidézed magadba az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét.
Amikor vágysz arra,hogy megint feléd nyújtsa két kezéd.
Amikor nem bírod már,hiszen kavarognak benned a szavak.
Amikor közeledben van és alig bírod tűrtőztetni magad.
Amikor elhiszed.hogy még együtt voltatok ő is megőrült érted.Amikor megijedsz,mert rossz nélküle élned.
Amikor újra aludnál és ébrednél mellete.
Amikor jó lenne,ha újra veled lenne.
Amikor már önmagaddal harcolsz elenne.
Amikor rájössz,hogy mit sem ér a józan ész.
Amikor döntesz,hogy  miért is ne,hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik,hogy bármilyen rossz,ez mégis jó neked.
Amikor tudod,hogy TILOS, demég is újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul,hiába tagadod igen is SZERETED!!

 

Elegem van az Életből...


Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál. 

 

De Én Hadd mondjam..


"De Én hadd mondjam azt Szeretlek.
És ezért Én elmegyek.
Hogy ne bántsalak,
hogy ne legyen több bűn,
Mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét,
Ha majd fájni kezd a nincs többé,
Értelmet kap mi volt a Volt,
S mi volt, miért...
Egyet megtudsz majd biztosan,
Lesz egy üzenet,
Volt valaki ki Téged,
Mindennél jobban szeretett!
Elmegyek,ne bántsalak többé,
Elmegyek mert szeretlek, Szeretlek Örökké!"




Őszinte szerelem...

"Szeretem mikor hozzád bújhatok,
Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok,
Szeretem ha melletted fekhetek,
Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem,
Szeretem mikor édesen nézel rám,
Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!"

 



"A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!"
Szeretem minden egyes porcikád,
Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!"

 

 

 

 Arcodon a könnycsepp..


Arcodon a könnycsepp a fájdalomról mesél
őszinte érzések és a vak remény
te is mint sok 100 másik egyetlen hibába estél
biztál, reméltél és hittél
biztad hogy ő lesz a jövő, hogy vele szebb lesz majd
remélted hogy szerelmetek hű és igaz,
hitted hogy ő az kire vártál ki többet jelent az egész világnál
de most itt állsz egyedül és vérzel
szertefoszlott emlék már a fiú ki mással van éppen
fáj hogy egy pillanat alatt vége lett a mesének
hogy szőke herceged más csipkerozsikát keresett!
kesed a hibát hol is ronthattad el?!
de lassanként rájössz ez már felesleges hiszen soha többé nem lesz már
se hit se remény
se szeretet!



Búcsúzni könnyű, de feledni nehéz,
Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk,
Mégis fájni fog, ha újra találkozunk.
Nem tudja senki, hogy erről ki tehet,
De akkor majd búsan lehajtod a fejed.
Megállnál ezerszer, ám mégis tovább lépsz:
Mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz!



Régen... Szép vers
 
Régen mi egy pár voltunk,
nem is értem miért szakítottunk.
Kérded most évek után, szerettelek?
Kérdem én most ezt mért kérdezed?
Akkor szívemet eldobtad,
Szó szerint a földbe tiportad!!!
Azóta nem is kerestelek,
Boldog lettem,elfeledtelek.
Rájöttél tán mit vesztettél?
Egy szerelmes szívet elkergettél.
Hiányzik csókom, forró ölelésem?
Ezzel már elkéstél édesem!
Szívem újra kitárult,
S egy új szívvel párosult!
Tudd meg, igen, boldog vagyok,
most, engem nem érdekel bánatod!!!
Szenvedj csak, ahogy én szenvedtem,
Én, életem újrakezdtem!
Most azt mondod, nem tudsz nélkülem élni,
Így jártál, ne is merj remélni!!
Feléd mostmár nem tekintek,
szavaid számomra mostmár nem zenélnek!!
Szerelmem irántad mostmár csak gyűlölet,
Tudom jobb nekem nélküled!!!!!!!!!!!!!

 

 

Azt mondod szerelmes vagyok? Tévedsz! Szerelmes csak az lehet, aki ismeri vágyának tárgyát. Én nem ismerem.
Vagy talán az az ismertség, hogy tudom szeme, haja színét? Látom Őt. Van úgy, hogy pár órára magával ránt a valóság,
aztán megint egy álomba szédülök. Vele. Mint minden reggel. Valamikor úgy érzem, itt abbahagyom, vége. Nem játszom tovább.
De aztán mégis, a Remény újjáéled, és én repülök megint. A fellegekben járok, ha láthatom... Szeretem!?
Ez még túl fiatal érzés ehhez.

 

 

Tudom, már nem lehetsz az enyém?
S mi utánad maradt, az a remény
Ennyi, csak ami megmaradt
S a közös jövőnk elszakadt
Minden arcban téged látlak
Minden éjjel téged várlak
Magányomban az élet vádol
Belehalok úgy, hiányzol.

 


Gyűlölöm az érzést, hogy még mindig ennyire tudlak szeretni
Gyűlölöm magam, hogy tudom, nehezen foglak feledni
Gyűlölök minden tárgyat, amiről te jutsz eszembe
Gyűlölöm, hogy mindig te jársz az eszemben
Gyűlölöm a napot, amikor beléd szerettem
Gyűlölöm, hogy ölelésed mindennél többet ér.

 

 

ELmúlt minden..

 


Elmúlt minden, hiszen semmi sem örök,
Békében elváltunk, de én mégis könnyeimmel küszködök.
Azt mondják az emléket sohasem feledjük,
de ha mégis, akkor sohasem szerettünk.
Eltudod valaha is felejteni?
ez egy örök kérdés marad, de hidd el ezt neked kell érezni!
Lehet, hogy könnyen túllépsz rajta,
de az is lehet, megbánod, hogy egykor elhagytad.
Akkor jössz rá, hogy még mindig szereted,
s az idő múlásával sem feledted.
De talán már késő...
meg kell értened, hogy nincs közös jövő!
Az egymástól távol töltött idő alatt rádöbbensz,
hogy Ő volt az egyetlen, akit szeretett szíved!!
Már sohasem tudod visszaforgatni az időt,
már nem tudod elmondani, hogy szeretted, vagy talán, hogy még mindig szereted Őt...
Valahol legbelül tudod, hogy életed legnagyobb hibáját követted el,
hagytad, hogy vége legyen mindennek.
Mostmár sajnálod, s bármit megtennél,
de nem lehet, tovább kell, hogy lépj!
Te is tudod, hogy sohasem fogod Őt teljesen elfelejteni,
hiszen egykoron Ő tanított meg igazán szeretni...!!!

 

Fáj olyat szeretni..



Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el .
Aki szinte azt sem tudja, hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
Érezni, hogy más is szereti,
Olyan, aki el is érheti...
Már nem te vagy az első gondolatom reggel,
Már nem akarom, hogy mellettem kelj fel,
Már nem vágyom rá, hogy veled reggelizzek,
Már nem kívánom, hogy érintsem a tested,
Már nem akarom, hogy segíts nekem,
Már nem akarom, hogy legyél velem,
Már nem akarom, hogy szeress engem,
Már nem akarom, hogy élj velem,
Már nem vágyom, hogy a tiéd legyek,
Már nem hiszem, hogy veled boldog leszek,
Már nem akarom hallani a hangod,
Már nem akarom látni az arcod,
Már nem szeretném, hogy hozzám érj,
Már nem vágyom, hogy csak nekem beszélj,
Már nem te vagy ki kell nekem,
Már nem adnám érted az életem,
Már nem akarok többet hazudni,
SZERETLEK, most hiába próbáltam tagadni!
Mert még mindig te vagy az első gondolatom regel,
Még mindig akarom, hogy mellettem kelj fel,
Még mindig vágyom rá, hogy veled reggelizzek,
Még mindig kívánom, hogy érintsem a tested,
Még mindig akarom, hogy segíts nekem,
Még mindig akarom, hogy legyél velem,
Még mindig akarom, hogy szeress engem,
Még mindig akarom, hogy élj velem,
Még mindig vágyom, hogy a tied legyek,
Még mindig hiszem, hogy veled boldog leszek,
Még mindig akarom hallani a hangod,
Még mindig akarom látni az arcod,
Még mindig szeretném, hogy hozzám érj,
Még mindig vágyom, hogy csak nekem beszélj,
Még mindig te vagy ki kell nekem,
Még mindig odaadnám érted az életem,
De még mindig muszály azt hazudni:
NEM SZERETLEK, sikerült elfelejteni!


Tudod mi a Bánat..?!

 

Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg
mi is az a bánat!

 

Egy rövidke szó

 


Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz, főleg neked, kit elérni oly nehéz. Úgy szeretném elmondani amit érzek, de félek, te mindezt nem érted. Lelkem örül, ha csak pillanatra látlak, de mikor nem vagy itt elemészt a bánat, sír a szívem, kérlel a szám, ám hiába minden, csak magány, nézz le rám, szeretlek őszintén, kívánlak teljesen, oly üres nélküled az életem. Szeretném, ha te is rájönnél, kedvesem, nélküled nincs értelme, annak hogy létezem."

 

Esett az eső

 

 Eset az eső, s a lány ott ált,
eset az eső, s még mindig csak rá várt.
Eset az eső, de a fiút nem érdekelte, hogy a lány odakint ázott,
eset az eső, s a lány már nagyon fázott.
Eset az eső, a földre borult a szíve úgy fájt.
Eset az eső, a cseppek érintették a testét, de nem tudták begyógyítani sebzett lelkét.
Eset az eső, s tudta hogy a fiú elárulta,
de nehéz volt elhinni, hisz nemrég még oly gyengéden csókolta.
Eset az eső, s nem akarta elhinni,
hogy mit most élt ált, hogy az lehet a valóság.
Esik az eső, de a lány már ott nincs,
mert az igazi szerelem rátalált.
Ez a fiú tudja, hogy ez a lány egy kincs
s mindketten tudják, hogy ilyen tiszta szerelem már több a földön nincs.

 

Tudod mi az?

 

Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.

 

 

Mit jelentessz nekem?

 

Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!

 

Még Lélegzem..

 

Még lélegzem, még fázom, még fognám a kezed,
még nézném a szemed, még lépek, még élek
még hallanám hangod, még őrizném arcod,
még látok egy napot még várok ,
még sírnék, még ökölbe szorítanám kezem:
már elég!
Még kérlek, még félek az égre nézek,
még érzem arcomon pillantásod
még dobban a lét, még nyújtanám kezem
egy csepp szeretetért még üvöltenék,
még nem elég még száz könnyet ejtenék.
Még szeretnék, de már nem lehet.

 

Minden szép  elmúlik egyszer..

 

Minden szép elmúlik egyszer, merengve ágyban fekszel. Álmodsz a múltról, kínoznak a képek, s messzire szállnak el gyönyörű évek. Szemedből fájdalmad könnyekként fakad, arcodon csorog le, akár egy patak. Elmossa múltadat, megfojtja vágyaid, megtörték lelkedet, eltörték szárnyaid. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyod, hogy ne fájna szíved már oly nagyon. Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mész haza. Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság árulás, amit csak kaphattál, áldozat lettél, mert adtál, mit adhattál. Úgy érzed tiszta vagy, de mégis elhagytak, kiülő szívedben álmaid elfagytak. Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek, s várod, a halált mely mindennek véget vet.

 

Hát végee!

 

Hát vége! Elengedlek, ahogy kívántad! Megteszem, hogy lehess nélkülem, boldogabb!
Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad szerelmem.
Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz, ahogy én is téged, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de te mégis elűzted örökre!

 

Már nem akarlak..

 

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

 

Újra azon a régi helyen jártam..

 

Újra a régi helyen jártam, azon a füvön, melyen veled álltam,
és néztem egyedül a csillagokat, akár csak régen a te arcodat.
Olyan rég volt már tovatűnő emlék, boldog vissza-visszatérő
kacér kép.
Úgy fáztam az éjszaka hideg csendjében, úgy vágytam ölelésedre,
mint még sohasem. Magányosan néztem a csillagokat, és sírva
suttogtam:
gyere vissza! Újra a régi helyen jártam, annál a padnál,
melynél veled voltam.
Ott voltam egyedül, s néztem az eget, mint tavaly
ilyenkor a két szép szemed.
Meleg volt, de mégis fáztam, mert akkor is az ölelésedre vágytam.
Tudnod kell, hogy hiányzol nagyon, nem tudom,
hogy gondolsz- e rám vajon.
Reményeket fűzök, s álmokat kergetek,mert remélem egyszer
még veled lehetek!


Levegőnek nézel..

 

"Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést,
hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál?
Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!"
Most látom csak, hogy milyen bolond voltam, de ha megcsókolnál,
tudom,
hogy újra magadba bolondítanál…

 

Miért nem lehetek az a lány?!

 

Miért nem lehetek az a lány, akiről a barátaiddal beszélsz?
Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra, az egyetlen,
akivel lenni akarsz.
Miért nem lehetek én az a lány?
Melletted ültem és néztem, ahogy mosolyogsz.
Annyi srác, mégis csak téged látlak, de te tudomást se veszel rólam.
Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "el sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani
" nem, csak barátok vagyunk. "

 

Már nem..

 

 Már nem gyötrődsz a múlton, úgy érzed elfeledted őt,
de meglátod egy másik lánnyal,
s összedől elképzelt jövőd.Nem számít utána kivel voltál,
s mit tettél nélküle,
mert ha újra látod fáj, s rájössz milyen boldog volt a múlt vele.
S most a keserű jelenben élsz, mely nem boldogtalan,
csak hiányos, ráébredsz,
hogy még mindig szükséged van rá, de ez jelentéktelen most.
Hisz, mit is tehetnél ellene miközben ő már nem szeret,
nem érdekled,
ez szívfacsaró érzés, de mit is tehetnél hisz a múlt már porrá lett.
Hányszor mondtad már hogy túltetted magad rajta,
s mondanád most is,
de hiába lenne a csalfa hazugság, nem kell olyan élet mely hamis.
Hisz életed részévé vált attól a perctől mikor megismerted,
s hiába megannyi erőlködés,
hiába, hisz úgysem feleded. Nem maradt más,
mint hogy beletörődj a ténybe,
s belátod vele már nem lesz közös jövő ebben a létbe.
Akkor jó volt,
most már vége nem lesz baj ha elfeleded végre,
rájössz mi a helyes s pontot teszel e sor végére.

 

Elegem van abból..

 

Elegem van abból, hogy órákat töltök azzal, hogy 'tökéletes'
 legyek egy olyan srácnak, aki nem viszonozza az érzéseimet,
hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek,
azért hogy elrejtsem a könnyeimet. Végeztem azzal, hogy
próbálom, a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik,
hogy nem fog sikerülni. Nem bírom tovább…

 

Szerelmes voltam



Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

 

Amióta nem vagy velem..

 


Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.

 

Mit érzel?

Mit érzel mikor rám nézel
Szemedben a halhatatlan fénnyel?
Büszkeséget?Szerelmet?Lángolást?
Segítséget?Támaszt?Pátfogást?

Több az mit adok: az életem.
Számomra te vagy az egyetlen lételem,
Mondhatnám azt is te vagy a mindenem:
Az utolsó, az első, az egyetlen szerelmem

Hagyd, hogy én legyek a kés melyet
szívembe szúrsz.
Hagyd, hogy én legyek ki vár rád az
életen túl.
Hagyd, hogy én vigyázzak a lelkedre s
Hagyd, hogy én legyek kit kínozhatsz kedvedre...., én legyek az aki tűri a kínokat nevetve....! Imádlak...

                                                                     

                                                                       Te, mondd...

     Te,mond csak,baj,ha én még elhiszem,

hogy az életem csak szép lehet,

és hogy az embermajd örökké él?


Te,mond csak, baj, ha én még elhiszem,

hogy egy nap majd a szőke hercegem

lovon visz innen Meseországba el?


És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,

hogyha forgószél jön a sárgaköves úthoz

a szivárványon túlra repít engem el?


És mondd meg, baj, ha én még elhiszem,

hogy repülni tudok,s a szárnyaimmal

csak kettőt csapok,és a fellegekben vagyok?

 

 Hittem...

 

 Hittem abba a szebb világban.Melyet éjjelente álmomban láttam.

Hittem benne akár nyitott szemmel hittem benne feltétel nélkül csukott szemmel.Megbíztam még a legtitkosabb dolgokvan is megnyíltam hittem a szépet a jót mindent minden egyes szót.

Hittem azt amit szemem látott hittem a szavakban hol ott sokszor bántott.CSodáltam sokszor magávál ragadva repitett egy gyönyörű bámultos gond nélküli védékre.Ez nap azon kapom magam véget ért az álom.Állok szótlanul s a valóságot látom.Calódottan omlok össze szívemben egy világ tört össze ezért mást nem okolhatok naiv lelkem most pofonokat kapott azóta a világot más szemmel látom s rájöttem a valóság a legborzalmasabb álmom!!

 

 


Gyötrő fájdalom...

 

Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,

Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,

Keserű gondolatok élnek fejedben,

A fájdalom érzete kavarog lelkedben...

Elveszett minden, végleg változott,

Szívedből a szeretet gyorsan távozott,

Sötétség lepi el minden napodat,

Egyre kínzóbb minden gondolat...

A reménytelen még a lelkedet tépi,

De szíved mélyen még titkon reméli,

Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,

Megéri várni és továbbra is félni...

Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,

Hiába is érne kudarcok sora,

Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,

S a remény fénye csillogjon szemedbe...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Öröm

(Imre, 2017.10.02 22:35)

Megfogtak a verseid. Tele vannak.......értem és őszintén megértem.....
Köszönöm hogy olvashattam! Valami hasonló dologgal küzdök én is. www.newhope.nhely.hu.
Lassan feltöltöm majd. Van vagy száz írásom-ezerszer megölni próbált fájó szívdobbanásom.........

erzsooo@citromail.hu

(Zsikee, 2013.03.05 01:44)

Emlékszel amikor még én voltam a mindened??
Emlékszel amikor nekem adtál meg mindent ahelyett a lány helyett??
Szerettük egymást amíg nem lépett közbe az a bizonyos 3. személy..
Ma már neki adsz meg mindent amit egykor nekem..
Ma már őt szereted és engem elfelejtettél de nem baj majd még ugy is megbánod amit tettél!!