Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Volt egyszer két nagyon jó barát..

2009.03.07
Volt egyszer két nagyon jó barát,
Kik egymásba szerettek, az idő folyamán.
Kapcsolatuk szoros volt nagyon,
Szerették egymást, s túl léptek minden bajon.
Egy napfényes vasárnap délután,
A parkban sétált a szerelmes pár.
ahogy sétáltak a fák között, feltünt egy lány,
S a fiú látta, hogy a lány reá vár.
Elindult felé, párját hátra hagyva,
S a másik lányt, szó nélkül átkarolta.
A lány szíve ekkor nagyot dobbant,
Futott volna messze, de ekkor valami koppant.
A lány zuhant a földre, eszméletét vesztve,
De a fiú ezzel nemtörődve, elindult messze.
Mikor a lány magához tért,
Látta, hogy a hold már felé ért.
Csak állt, s bámult némán a messzeségbe,
S így beszélt: Ha én nem kellek, elmegyek örökre.
Elindult ki a folyópartra, s belevetette magát a habokba.
de mielőtt elment, írt egy levelet,
A szerelmének írta a keserveket:
"Drága egyetlenem, tudd meg, hogy szeretlek,
Attól, hogy elmegyek, sosem feledlek."
Ez a pár sor volt, a borítékra írva,
Mit a szülők adtak át a fiúnak, sírva.
Mikor a fiú a levelet olvasta,
Szívét a szomorúság mardosta.
Barátnőjét hátra hagyva, futott a temetőbe,
Ráborult a lány sírjára, s zokogott a végtelenbe.
A fiú nem bírta tovább, s ő is ment a halálba,
Így ők már egymásé, a mennyei világba.

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.